A történet egy különös és nyers "honfoglalás-kori sci-fi", amelyben a múlt és a jövő, a modern civilizáció és az ősi ösztönök csapnak össze. A cselekmény középpontjában egy titokzatos időutazó, "Csíkszent" áll, aki 2026-ból, a kényelem és a technológia világából csöppen vissza a 10. század előtti mogyeriek (magyarok) közé. Az érkezése nem éppen hősies: meztelenül, kiszolgáltatva találja magát egy olyan világban, ahol a "száraz kenyér" is kincs, és ahol az életben maradásért nap mint nap meg kell küzdeni.

A főhős befogadója és egyben ellenpontja Kurt Beke, a szikár, kérges szívu harcos, aki a kor kegyetlen szabályai szerint él. Kettejük kapcsolata adja a mu dinamikáját: Csíkszent modern szemlélete, humora és a technológiai tudás foszlányai (legyen szó egy "időpépről" vagy csak a logikus gondolkodásról) folyamatosan ütköznek a mogyeriek hiedelmeivel, kumiszgőzös hétköznapjaival és rituális világával.

A mu nem áll meg a puszta kalandnál; mélyebb filozófiai rétegeket is boncolgat. Megjelenik a "Mag könyve" és a táltosok bölcsessége, amely rávilágít arra, hogy a modern ember valójában mit veszített el az évszázadok alatt. A történet görbe tükröt tart a mai társadalom elé, bemutatva, hogy a civilizációs máz alatt ott rejlik a "csupasz ember", akinek az igazi ereje nem a gépekben, hanem a közösségben és a természettel való kapcsolatban rejlik.

Stílusát tekintve a mu rendkívül egyedi: a nyers, néhol trágár és szókimondó humor remekül megfér a lírai, elgondolkodtató szakaszokkal. Az "időcseléd" hányattatásai, a medvével való találkozás vagy a közösségi beavatások egyszerre nevetségesek és húsbavágóan valódiak. A könyv végül azt a kérdést hagyja nyitva: vajon a jövő embere tanulhat-e a múlttól, vagy az emberiség sorsa az örökös körforgás és a pusztulás marad?